ÓBUDAI GIMNÁZIUM ERASMUS+ MOBILITÁSOK

​Cork English World,

Cork, Írország

​

2018. augusztus 6-17.

​

​Corkban Írországban voltam két hétig Erasmus+ ösztöndíjjal nyelvtanfolyamon testnevelő tanárként. Napi munkámban egyre fontosabb az angol, mert vannak olyan sportversenyek, amelyeket angol nyelvű iskolákkal szervezünk, illetve egyre többször fordul meg cserediák iskolánkban, és olyankor is jól, jön, ha a testnevelés órán tudunk kommunikálni. 

Ez a két hét nagy élmény volt számomra. Dublinban szállt le a gépem, onnan 3,5 órás buszúttal jutottam el Corkba. Már a buszút igen érdekes volt, először is, hogy a közlekedésben balra tartás van, a kormány a jobb oldalon, másrészt érdekes volt, hogy a busz legjobban bal oldalt ment és a szemben lévő kocsik jobb oldalt, nem beszélve a körforgalomról, ahová szintén balra kellett behajtania a busznak. Ez később a városokban további gondot okozott, hogy soha nem tudtam a járdáról lelépve, melyik irányba kell néznem, ezért inkább mindig forgattam a fejem mindkét irányba, bár sok helyen az úttestre ki van írva, hogy look right vagy left. Corkba menet még Dublinban láttam a buszról hatalmas tengerjáró hajót, később a tengertől távolodva pedig körbevett minket a gyönyörű ír táj, telis-tele zöld legelőkkel, rengeteg legelésző tehénnel, birkával, báránnyal. Miután megérkeztem Corkba, újra érződött a tenger közelsége, sirályok repkedtek és „énekeltek”.  

Az ír építészet más a miénktől, a házak hasonlóan néznek ki, mint Angliában vagy Hollandiában, csak talán kicsit rendezetlenebbek. Kollégiumban (Deans hall) voltam elszállásolva. Teljesen meg voltam elégedve a szállással, csendes helyen tiszta szobában voltam. Két hátránya volt a szállásnak, az egyik, hogy a falak vékonyak voltak, így áthallatszott a szomszéd tevékenysége, vagy bármilyen mozgás az emeleten, a másik, hogy a konyha és a nappali közös térben volt, amiben az volt a hátrány, hogy nem mindenki mosogatott el maga után rendesen és volt, aki nem rakott rendet maga után. A Cork English World nyelviskola, ahová jártam 3 percnyi sétára volt a szállásomtól, ami tökéletes volt, mert sokáig aludhattam, és haza tudtam járni ebédelni, valamint közel volt a belvároshoz is.  

A nyelviskolában készségesek voltak a tanárok és a recepciós is. Minden flottul működött. A szintemnek (B1+) megfelelő csoportba soroltak. Nagyon szerettem a tanárnőmet, akit Lisának hívtak. Megfelelő arányban tanultuk a nyelvtant, folytattunk párbeszédeket, játékos formában új szavakat tanultunk, olvasmányokkal foglalkoztunk és persze sokat játszottunk és nevettünk. Még azt is pozitívumnak tekintettem, hogy minden pénteken egy kisebb dolgozatot írtunk annak a hétnek az anyagából, amit vettünk. Így „kényszerítve” voltunk, hogy megtanuljuk az anyagot, hogy tovább tudjunk lépni. Nagyon tetszett, hogy bár különböző országból voltunk, mégis egy közös nyelvvel jól megértettük egymást. Meséltünk egymásnak az országunk szokásairól, az emberek mentalitásáról stb. Élveztem ezt a sokszínűséget. 

A sokszínűség egyébként a tanárainkra is jellemző volt, mert volt ír, angol és ausztrál tanárom is. A délutáni kiejtés óra például Gavennel, egy ír tanárral volt, őt is nagyon kedveltem. Délutánonként emellett pedig mindig más tanár tartott órát vagy előadást. Ezen alkalmakkor mások voltak az osztálytársaim is, ezért az iskolából rengeteg tanulót megismertem, akikkel kellemesen elbeszélgettünk a szünetekben. Három osztálytársammal annyira jó barátságba kerültünk, hogy együtt jártunk az ír kocsmákba, ahol kötetlenül beszélgettünk és élveztük az ír sörfőzésből és cider készítésből származó innivalók széles palettáját. Az ír kocsmák igen hangulatosak, egyrészt a tradicionális kinézetük miatt, másrészt az írek nagyon jókedvű hangulata miatt és nem utolsó sorban az élő zenéjük miatt. 

Ha már az ír zenénél tartunk, szerdánként az iskolából indulva 20 percnyi séta után egy szép tóhoz és parkhoz értünk, ahol idősebb bácsik és nénik játszottak ír zenét hangszereken és 3-4 idős bácsi és néni tartottak ír táncfoglalkozást a közönségnek. 1,5 óra alatt egész jól bele lehetett jönni a tradicionális ír táncba és bár a végén még nem úgy táncoltam, mint Michael Flaetly, de 5-6 könnyebb koreográfiát már tudtam táncolni a diáktársaimmal. A hangulata ezeknek a táncoknak nagyszerű volt, mindenki nagyon élvezte, kortól, nemtől és bőrszíntől függetlenül. 

A nyelviskolánk abban is ügyes volt, hogy szervezett jó kis kirándulásokat, a környező nevezetes városokba. Ezeken a kirándulásokon a nyelviskola tanára, Damien volt az idegenvezető. Damien szép lassan, artikuláltan beszélt, így mindent érteni lehetett és páratlanul jó humora volt, ezért a kirándulások vele szórakoztatóak voltak. Így jutottam el Kinsalebe, egy tengerparti kis városba, amely színes házairól híres és egy kellemes hosszú séta vezetett el minket a Charles erődítményig, ahonnan csodálatos volt a kilátás az Ír tengerre. Másik kirándulásunk során Cobhban (ejtsd Kóv) voltunk. Ez a kis kikötőváros még az 1920-as években az ír és más európai migrációnak a központja volt, innen mentek a hajók Amerikába, Ausztráliába, valamint kereskedelmi hajók Indiába. A város továbbá arról emlékezetes még, hogy itt kötött ki utoljára a Titanic mielőtt elsüllyedt. Meg is néztük az ezzel kapcsolatos múzeumot. Cobhban a hajózási épületeken kívül egy hatalmas katedrális is található, ahonnan szép kilátás nyílik a tengerre és a Spike szigetre, ahol régen börtön volt és innen túlnyomórészt Ausztráliába szállították a foglyokat. A cobhi katedrálist a kivándorolt írek pénzgyűjtéséből építették. Ez is mutatja, hogy az 1900-as évek végéig a katolikus vallás és a katolikus istennek való áldozás nagyon jelentős volt, erről más városokban lévő katedrálisok elkészülte is tanúskodik. 

A hétvégéket utazással töltöttem. Utazási irodával Írország nyugati részét barangoltam be. Voltam a Moher szikláknál, amely egy gyönyörű hegyvonulat a tengerparton. Másik utam során a Killarney nemzeti parkba látogattam el. Lovaskocsival körbe vittek a nemzeti park egy részén, gyönyörű ott a természet és a park közepén két nagy tó található és van egy csodás vízesés is. El is határoztam, hogy ide egyszer visszatérek túrázni. A Magyarországra való visszautazás előtti utolsó napon pedig a Ring of Kerry körutazáson vettem részt. Ez egy út, amely Kerry megyében halad a tenger felé, aztán sokáig a tengerpart mentén, folyamatosan szép kilátással a tengerre. Az embert lenyűgözi a zöld és sok helyen érintetlen rétek látványa, amelyeken kőkerítések parcellázzák fel a földet. Aztán egyszer csak meglátjuk magunk előtt a végtelen óceánt. Lenyűgözőbb ez a hely, mint amilyennek a filmekben láthatjuk. 

Összefoglalva, ez az Erasmusnak köszönhető két hét Írországi tartózkodás rengeteg élményt hozott. Rácsodálkozást egy teljesen más kultúrára, más mentalitású, nagyon vendégszerető és őszinte emberekre. Saját szememmel láthattam a csodálatos ír természetet, sok helyen hallgathattam a kellemes ír zenét. Az angol nyelvet csak úgy szívtam magamba és élveztem, hogy folyamatosan angolul beszélhetek. Az anyagi támogatásnak köszönhetően többször beülhettem ír vendéglőkbe ebédelni, vacsorázni, tudtam venni magamnak emléktárgyakat. A nyelviskola hozott nekem egy fordított látásmódot, milyen újra diáknak lenni. Így jobban ráláttam, hogy viselkedik, hogy tart órát egy jó tanár. Átéreztem milyen a diákoknak, ha szégyenlős a kiejtése miatt, vagy csak nehezen vállalja fel magát. Végezetül az egyik legnagyobb élményeim közé tartozott, hogy testnevelő létemre megnézhettem egy jó kis hurling meccset, amely az írek nemzeti és legnépszerűbb sportja. A játék nagyon jól tükrözi az ír mentalitást. Igen dinamikus és küzdős sportról van szó, amely nekem nagyon látványos volt.  

Összeségében olyan élményekkel lettem gazdagabb, hogy csak mindenkinek ajánlani tudom, hogy jelentkezzen az Erasmus+ programba. Ez a két hét a tanulás ellenére nagy kikapcsolódással és pihenéssel telt, teljesen feltöltődve érkeztem vissza Magyarországra, rengeteg élménnyel gazdagodva. Azóta is sokszor eszembe jut Cork és Írországból a helyek, ahol jártam. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb visszatérhetek oda.  Nagyon köszönöm a támogatást Szűcs Józsefnek, iskolám, az Óbudai Gimnázium igazgatójának, és Tamási Anita igazgatóhelyettes asszonynak, hogy az iskola európai fejlesztési tervének meghatározásával támogatja a kollégák megújulását, fejlődését. A Tempus Közalapítványnak is köszönjük, hogy ezen a lehetőségen dolgoznak, valamint Förster Anitának a Hungary Experttől, akire minden szervezéssel kapcsolatos kérdésben maximálisan támaszkodhattam. Nagyon örülök, hogy ilyen remek lehetőség részese lehettem.